Nagypénteken Jézus kínszenvedésére és kereszthalálára emlékezünk. Ezen a napon a templomokban nincs szentmise. A sajátos nagypénteki szertartásnak három része van: igeliturgia (benne a János evangélista szerinti Passió), kereszthódolat és szentáldozás. Nagypénteken úgy tekintünk Krisztus keresztjére, mint üdvösségünk szerzőjére, amelyre Jézus minden bűnünket, bajunkat, betegségünket felvitte.

Nagycsütörtökön az esti szentmise idejére templomunkat az utolsó vacsora termévé varázsoltuk. Ezen a napon az első szentmisét és az Oltáriszentség, valamint az egyházi rend szentségének alapítását ünnepeljük. Ugyanakkor emlékezünk a Getszemáni kertben értünk vért izzadt Jézus Krisztusra, akit ezen az éjszakán árult el Júdás. A szentmise szimbólumai mind ezekre a lényeges eseményekre irányítják figyelmünket.

Virágvasárnap beléptünk a nagyhétbe, amelyen Krisztus szenvedését és feltámadását  a legintenzívebben ünnepeljük. Ezen a vasárnapon Jézus szamárháton vonult be Jeruzsálembe, megalázásának és halálának helyszínére. Erre emlékezve a gyermek- és ifjúsági szentmiséken egyházközségünk fiataljai húsvéti misztériumjátékot adtak elő a hittanárnő irányításával. Az ünnepi nagymisén pedig plébániánk Iubilate nevű kórusa elénekelte a Szent Máté evangélista szerinti Passiót a kántor úr vezetésével.

Az élő és életet adó Jézus Krisztus újítson meg kegyelmével a Nagyhéten és Húsvét szent ünnepén!