Virágvasárnappal kezdetét veszi a nagyhét, amelyen megváltástörténetünk legjelentősebb eseményeit ünnepeljük. Virágvasárnap Jézus Jeruzsálembe való dicsőséges bevonulására emlékezünk. Ezen a napon a gyermek- és ifjúsági szentmisék keretében egyházközségünk fiataljai passiójátékot adtak elő Fábián Edit hittanárnő vezetésével. Az ünnepi nagymisén pedig kórusunk Székely István kántor irányítása alatt elénekelte a Szent Márk evangélista szerinti passiót.
Nagycsütörtök az utolsó vacsora emléknapja, ami után Jézust a Getszemáni kertben elfogták. Ez a nap az Oltáriszentség és az egyházi rend alapításának ünnepe is. Az esti szentmise keretében az előírásnak megfelelően a plébános megmosta az egyháztanács tizenkét tagjának lábát. A szentmise végén oltárfosztás és oltármosás emlékeztetett az értünk kiüresedő, vérrel verítékező Úr Jézusra.
Nagypénteken délután három órakor a templomban közösen elimádkoztuk az Irgalmasság Rózsafüzérét, majd csendben elmélkedtünk megváltásunk beteljesedésén, amikor Isten Fia odaadta életét értünk. A délutáni szertartáson minden szimbolikus mozdulat, liturgikus elem Jézus értünk vállalt áldozatára emlékeztetett: csendes bevonulás, igeliturgia, kereszt leleplezése, kereszthódolat.
Nagyszombat Jézus sírban nyugvásának napja. Az egész napos szentségimádáson lehetőségünk volt elcsendesedni, imádkozni egyénileg és csoportosan a szentsírnál. A húsvéti vigília szertartáson már Jézus feltámadásának örömünnepét ültük, amelynek liturgiája jelképekben nagyon gazdagon fejezi ki az egyházi év legnagyobb ünnepének értelmét és üzenetét: tűzszentelés, fényünnepség, igeliturgia, vízszentelés, keresztségi fogadalom megújítása, erdélyi feltámadási szertartás a szentsírnál, szentségi áldás.
Húsvét reggelén a fél 8 órakor kezdődő szentmisére nagyon sokan elhozták hagyományos húsvéti eledeleiket megszenteltetni. Így az esztendő legörömtelibb reggelén a kosaraikkal templomba igyekvő hívek a Jézus sírját üresen találó tanítványokhoz hasonlítanak, akik az Úr feltámadásának hírnökei. A gyermek-, illetve ünnepi nagymise után este az ifjúsági szentmise 20. születésnapját ünnepeltük. 1995 húsvét vasárnapján mutatta be Botár Gábor, akkori bethlen-negyedi helyi lelkész az első ifjúsági szentmisét a Szent Miklós plébániatemplomban. Bár azóta a helyszín, a Hálaluja ifjúsági ének- és zenekar, valamint a szentmise állandó közössége részben kicserélődött, ma is számos fiatal és fiatalosan gondolkodó jár lelkesen az ifimisére, és tartja azt szívügyének. Az elmúlt húsz év alatt a zenekarban szolgálatot tevő zenészeket és énekeseket mind meghívták erre a jeles eseményre, hogy együtt ünnepeljék Jézus Krisztus feltámadását. Így több generáció dicsérte együtt az Urat. Valamennyi résztvevő egy nagyon megható és felemelő ünneplésnek volt részese. Botár Gábor plébános a szentmise bevezető gondolatában így fogalmazott: „1995 Húsvét napján volt az első vasárnapi ifjúsági szentmise Székelyudvarhelyen. Ennek ma 20 éve. Azóta legkevesebb 1050 ifjúsági szentmise volt, és minimum ugyanennyi próba. A Hálaluja ifjúsági ének- és zenekarnak több mint 100 tagja van – aktív és kiérdemült. Több ezer példányban adtuk ki több alkalommal az ifiénekes könyveket, valamint CD-ket. Nagy hála van lelkünkben minden közös találkozásért, minden megtanult ifjúsági énekért. Hála van a lelkünkben minden jelenlegi és egykori énekesért és zenekar tagért, az alapítókért és a tovább zenélő, éneklő fiatalokért, akik meghozták és meghozzák az áldozatot, hogy nagy kitartással, következetességgel tegyék a dolgukat. Hála van a lelkünkben minden közösen megünnepelt eukarisztikus áldozatért, minden ifjúsági szentmiséért. Hálaadásunkba ide hozzuk a pünkösdi zarándoklatokat, a táborozásokat, ide hozzuk a felnőtt testvéreket, támogatókat, akik jelenléttel, mellettünk állással, adományokkal támogattak.” A jubileumi ünnepen elhangzott igehirdetését pedig így zárta a plébános: „Én hiszem, hogy mindazok a fiatalok, akik az elmúlt 20 év alatt zenével, énekkel szolgáltak a Hálaluja ifjúsági ének- és zenekarban, azok tanúsítják, hogy az idő szeretet. Lehet, hogy kortársaik közül vannak, akik nem értik őket. Akik nem értik az Isten dicsőítés nagy művét, azok úgy viselkednek, mint süket a táncosok között: látja ugyan a táncoló alakokat, de mivel nem hallja a zenét, azt hiszi, hogy mindenki megbolondult. Esetleg még meg is kérdezik, hogy lehet ezt lelkesen tenni, hogy lehet a szeretetből „élni”? Mi nem tudunk és nem is akarunk nekik válaszolni. Nem is fontos! Ezért az Isten dicsőítésre szenteltelt 20 ifimisés esztendőért, a fiatalokért, a lelkesedésünkért, az Úr dicséretére szentelt időért, a szeretetre odaajándékozott időért, energiáért adunk hálát ma, 2015. Húsvét szent ünnepén.”
