Bár az esztendő tízedik hónapja rendkívül mozgalmas volt egyházközségünk életében, mégis sikerült egy napot az idős, szépkorú testvéreinknek szentelnünk. Október 25-én 153-an egy háromszéki körúton, zarándoklaton vettünk részt. Reggel 8 órakor a templomban gyülekeztük, majd a plébánosunk indító áldása után útnak indult a három autóbusz. Első megállónk a Nyerges-tetőn volt, ahol a napsütés ellenére cudar, fagyos szél fogadott, először mutatta meg foga erejét a tél. Itt Székely István kántor úr tolmácsolásában meghallgattuk Kányádi Sándor „Nyergestető” című versét, és Geréb Ibolya egyháztanácsos beszélt a hely jelentőségéről.
Továbbhaladva a Katrosán, betértünk a kézdiszentléleki istenházába, ahol Pál Ferenc plébános úr fogadott, és ismertette a templom történetét. Ott, a háromszékiek ősi búcsújáró helyének, a Perkőnek a tövében csodálatosan tárult elénk az őszi színekbe öltözött vidék. Kézdivásárhelyt elhagyva Gelence felé közeledtünk, ahol a nap csúcspontjaként szentmisén vettünk részt a falu XIII. századi templomában, melyet Szent Imre herceg tiszteletére szenteltek fel. A rendkívül értékes műemléktemplomot egy helyi lakós mutatta be, az utána ünnepelt szentmisét pedig Botár Gábor plébános celebrálta, és Hajdó Vilmos nyugdíjas atya mondott szentbeszédet. Ezután a falunak egy rendezvénytermében fogadott a helyi plébános, Bereczi István és Fülöp László segédlelkész, ahol időseinknek lehetőségük volt elfogyasztani a jótevők által felpakolt uzsonnát, valamint az otthonról hozott elemózsiát. A továbbiakban Gelence csodálatos és majdnem székesegyház méretű plébániatemplomát is megtekintettük.
Innen Sepsiszentgyörgy felé vettük utunkat, ám útközben megálltunk Csernátonban, ahol a híres Haszmann Pál falumúzeumot látogattuk meg. A környék egyik nevezetességeként számon tartott múzeumban számos bútordarabot, népviseletet, használati eszközt őriznek, amelyek a székely falvak jellegzetes alkotóelemei voltak. Sepsiszentgyörgyön a külvárosi Krisztus Király templomot látogattuk meg, mivel története és helyzete nagyon hasonló a miénkhez. A 2006-ban felszentelt templomot és annak közösségét az egyházközség első és egyben jelenlegi plébánosa, Dávid György mutatta be.
Az autóbuszokon mindvégig jó hangulat uralkodott, az utazás imádsággal, énekléssel és beszélgetéssel telt. Időseink láthatóan nagyon hálásak és boldogok voltak a lehetőségért, a közös élményekért, a rájuk figyelésért. Napunkat a hazaérkezés utáni áldás tette teljessé, melyben este a mi templomunkban részesültünk. Isten fizesse meg mindenki áldozatát, fáradságát, akik szépkorú testvéreink öröméhez hozzájárultak!









