A hálaadás, a pünkösdi öröm szétáradását visszhangozták utcahosszan a Lélek-hívó énekek és a „Hazajöttünk, megáldott a csíksomlyói Szűzmária” dallama. A meghajtott zászlók, „az egy úton járók” napszítta arca hosszú útról vallott, de a hitben, a Szenttel és a bensőt eltöltő Lélekkel való találkozás derűje túlmutatott a fáradtságon, a hőség megpróbáltatásain.
Keresztalja
Pénteken 630-an indultak Székelyudvarhelyről. A zarándokindító szentmise főcelebránsa, Botár Gábor plébános mint lelki vezető üdvözölte az erdélyi és anyaországi testvéreket, akik az ősi Mária-tisztelet jegyében felkerekednek a székelység legnagyobb szabadtéri szentélyébe. Kiemelte: a zarándoklat földi utunkra is utal, de a tevőleges útrakeléstől, a felajánlásoktól és vállalástól szebb, értékesebb lesz életünk.
Kihívás, remény, közösségi vállalás
Koronkai Zoltán magyarországi jezsuita a zarándoklásról három gondolatot emelt ki. Elsőként a kihívást említette: ki kell lépnünk kényelmi zónánkból. Ez a cselekedet mélyen keresztényi. Ugyanakkor erőfeszítést igényel. Küzdelmek várnak az úton járókra. Ferenc pápát idézve: misszionárius közösség vagyunk, és tudjunk odalépni mások felé. Ezt a kilépést szimbolizálja a zarándoklat. De ez nem megy magától: kell valami motor – a remény, amivel elindulunk. Valamire vágyunk: azt szeretnénk elérni, megtapasztalni és találkozni a szenttel, az Istennel. Mi az én személyes reményem? Mi vonzott? – kérdezte a jezsuita atya. Az indulók csendben újra megfogalmazhatták maguknak, miért indultak el, mi a személyes reményük, hogy a szentmisében odaadhassák ezt az Úrnak. „Az Úristennek is van reménye, terve zarándoklatunkkal. Szeretne valamit ajándékozni általa. Ezekben a napokban a Szentlélek eljövetelére várakozunk. Jézus ígérete szerint Isten Lelke minden ajándékot meghalad, amit kérni tudunk. Nem csak mi fáradozunk, Isten is dolgozik, hogy szívünket átalakítsa – fogalmazott Koronkai Zoltán. – A zarándoklat közösségi vállalkozás. Nem egyedül vagyunk, sokan indultunk el. Mind együtt, egyszerre, ami mélyen fejezi ki, hogy a kereszténység nem magánügy. Nem én, hanem mi találkozunk Istennel. Isten zarándok népét, az egyház lényegét tapasztaljuk meg: együtt érjünk célba. Nem megelőzni, segíteni kell egymást, hogy együtt haladva tegyük meg a távot. Ugyanakkor azok is jelen vannak, akik már előttünk jártak; a szentek is kísérnek. Különleges módon vagyunk közösségben Jézus anyjával, aki oltalmaz, vezet. Törekvése ugyanaz, ami a fiának, hogy mindnyájan közösségben legyünk, és szívünkben legyen a Szeretet, vagyis a Szentlélek.” A zászlók és más jelképek alatt a főbb kereszteknél megállt a zarándokoszlop, imádkoztak, énekeltek.
Teljes búcsú
Szombat hajnalban a Hármas kereszttől 875-en tették meg együtt a Csíksomlyóra vezető utat, majd a szokott helyen az udvarhelyi keresztaljához csatlakoztak a járművekkel érkezők. A Kis- és Nagysomlyó között, a Hármashalom oltár körül több száz ezer zarándokkal együtt vettek részt a pünkösdszombati legszentebb áldozaton. Jakubinyi György, a Gyulafehérvári Főegyházmegye érseke, az éppen huszonöt éve újra szabadon ünnepelhető búcsús szentmise szónoka a szívekbe írta: „Tegyétek meg mindazt, amit fiam mond – azt ismétli a Szűzanya kétezer év óta minden jelenési helyen, amit a kánai menyegzőn mondott. És ez a mi kereszténységünknek is a lényege: megtenni azt, amire Szent Fia tanított bennünket.” Érsek atya útravalói pedig: legyünk hűek őseink szent hitéhez, nemzetünkhöz, szülőföldünkhöz és anyanyelvünkhöz! A szentmise végén a csíksomlyói kegyszobor 500. évfordulójára meghirdetett Mária-év alkalmával a Szentszék megbízásából teljes búcsúval járó pápai áldásban részesítette a híveket.
Pünkösd
Vasárnap 420-an vállalták a hazavezető gyaloglást. Egy fő- és zászlóhajtásnyira megálltak a zarándoklatzáró szentmise korábbi helyszíne, az idei gyalogút kiindulópontja, a Kis Szent Teréz-plébániatemplom előtt. Az egyházközség ezen a napon ünnepelte megalakulásának 20. évfordulóját. Az út végén, a Rákóczi Sportcentrumnál sokan ölelték magukhoz az érkezőket: több mint kétezren adtak hálát együtt a három nap lelki ajándékaiért. A zarándoklatzáró szentmisére érkezőket Botár Gábor plébános fogadta, a főcelebráns László Attila, a Szent György Egyházközség plébánosa a hála hangján kért áldást minden megtapasztalt kegyelemért. Jézus ígérete, mely szerint elküldi az Igazság lelkét, a Vigasztalót, valósággá lett az ötvenedik napon. Lelkét hordozva megújíthatjuk a világot. Azon dől el, hogy Isten formálja-e életünket, kapcsolatainkat. Majd felhangzott nemzeti imánk. A hálaadás oltárát számos pap állta körül.
Élsz vagy félsz?
Kémenes Lóránt Zoltán tűri plébános pünkösdi lánglélekkel szólt. Útravalója a pünkösdi emeleti teremben kezdődő mesés történettel indult, s fő kérdése: mi történik egyházközségeinkben, személyesen ennek nyomán bennünk. Gyökössy szavaival buzdított: kezdjünk el Isten szavára figyelni, amit az öröm megléte követ, vagyis a Szentlélek egyik ajándéka. Jézus követésében odaszegődik a Lélek, és csodákat élünk meg, hiszen Benne összekapcsolódik a Menny a Földdel, ember az emberrel. A lélekbe markoló humorral megfogalmazott kérdések és a megtapasztalás nyomán bárki megérthette: nem mindegy élni vagy félni – egybetűs a határ. Az apostolok a bezárt ajtókat kinyitották… Egymást is kezdik erősíteni. „Nem privát Szentlélekosztás van”: együtt kapták. A Szentlélek ajándéka az együttlét során, a közösségben válik nyilvánvalóvá. A testből és lélekből való emberben működik. Ennek pünkösd a pecsétje. Ne habozzunk, és ne szabjunk feltételt, főleg Istennek ne! Hagyjuk belülről hatni a Lelket, Ő tegyen rendet lelkünkben! Engedem-e tényleg működni magamban a Szentlelket, lelkem édesanyját, hogy tápláljon, erősítsen? Hogy az egyház nagy családjának életképes tagja, ne mesekönyvi szerepelő legyek? Az ehhez szükséges személyes „ugráshoz” kérte lélegzetvételeinkhez azokat a pillanatokat, amelyektől eláll a lélegzetünk – hogy létünk teljes legyen. Áradjon ki ránk, családjainkra, világosítson meg, és tüzesítsen át lánglelkével.
Hála
A köszönetek rendjén vastapsot kaptak a szolgálatvégzők, a lenkúti szállásadók és mindenki, aki bármivel segítette a zarándoklatot. Az esztendő legkiemelkedőbb ifjúsági miséjén a szokásoknak megfelelően elbúcsúztak a Hálaluja ifjúsági ének- és zenekar végzőseitől. Majd a részt vevő sokaság az ároni áldással kérte Isten segítségét a zarándoklat lelki vezetőire és a szolgáló atyákra. A Lélek testvériségének miséje után még hosszan visszhangzott a lelkesítő éneklés a csak egy mustármagnyi hitről, amely az Istentől való élet mozgatója: pünkösdtől pünkösdig.
Molnár Melinda
Fényképek megtekintése, melyek a gyalogos zarándokok útra keléséről, a csíksomlyói búcsúról, valamint a zarándokok hazaérkezéséről készültek.