Mesélj egy kicsit magadról!
Udvarhelyen születtem 1978-ban. Gyermekkorom a Kossuth utca és a Szent Miklós hegy között zajlott. Vasárnapról-vasárnapra ide igyekeztünk kéz a kézben szüleimmel és ikertestvéremmel a szentmisére. Megragadta szívemet a templom légköre, a papok szép élete, az egyházi énekek szépsége. Első osztályos koromban kezdtem ministrálni. Korán megszületett bennem a vágy a papság után. Még tizennégy éves sem voltam, amikor döntöttem. A többit az Úr intézte, csendesen, szépen. Akkor hagytam el a várost, ahol születtem, és ahová most haza jöttem.
Hol teljesítettél eddig szolgálatot, milyen tapasztalatokkal gazdagodtál eddigi állomáshelyeiden?
A líceumot és a teológiát Gyulafehérváron végeztem. 2004 nyarán szentelt pappá Jakubinyi érsek úr. Első kinevezésem Gyergyószentmiklósra szólt. Három gyönyörű esztendőt töltöttem itt. Aki igazán széppé tette ezeket az éveket, egy rendkívüli pap bácsi volt, Hajdó István főesperes úr. Ennek az embernek olyan jóságos, szerető szíve volt, mint a Jóistennek. Egy napon hívatott az érsek úr, és felkínálta a lehetőséget, hogy két évet Rómában tölthetek. Örömmel elfogadtam. Olyan szép két esztendő következett, amit álmodni sem mertem. Itt fedeztem fel Egyházunk sokszínű arcát. Amikor hazatértem, Fogarasra kaptam plébánosi kinevezést és mellette egy speciális megbízást, hogy egyházmegyénk ifjúsági lelkésze legyek. Nagy kihívás volt megtanulni, hogyan lehet teljes szívvel végezni e két szolgálatot. A fogarasi katolikus közösség számbelileg kicsi, kétnyelvű, de nagy történelmi örökséget hordoz. Hálás vagyok Istennek, hogy megismerhettem a dél-erdélyi magyarság helyzetét és a román nép kultúráját. Sokat tanultam tőlük, megszerettem őket. A legnagyobb kihívást ezekben az esztendőkben mégis az ifjúsági lelkészi szolgálatom jelentette. Szórványból, távol Székelyföldtől - ahol még tömbben vannak a magyarok és a katolikusok, - koordinálnom kellett az egyházmegye ifjúság programjait. Időbe telt, amíg csapatot építettem, munkatársakat szereztem, de Isten segítségével sikerült. Magukért beszélnek az nagy ifjúsági programok, mint amilyen az idei Csíksomlyói Ifjúsági Találkozó, a CsIT volt, mintegy ezer részvevővel.
Milyen Tamás Barni, a pap?
Erre nehezebb válaszolni. Közösségi ember vagyok, csapatban gondolkozom. Az utóbbi időben sokat tanultam a fiataloktól, akikkel együtt dolgozom. Nyitott vagyok a változásra, a fejlődésre. Hallgatok Jézusra, mert Ő a legjobb vezető. Nehezen tudok dönteni, de ha döntöttem, kitartok mellette. Már hoztam néhány nagyobb döntést az életemben, és ilyenkor nem a könnyebb megoldást választottam. Szüleimtől tanultam a munka szeretetét. Felnézek azokra, akik őszinték és bátrak. A fiatalokat szeretem, de jól megtalálom a hangot az idősebb generációval is. Szeretem a nemeset, szépet, legyen az liturgia, ének, zene vagy bármi más.
Hogyan fogadtad az udvarhelyi Kis Szent Teréz Plébániára való helyezésed hírét, illetve milyen tervekkel, elképzelésekkel nézel az itteni munka elébe?
Öröm volt bennem. Már régóta imádkoztam egy olyan megoldásért, amivel egyházmegyénk ifjúságát teljesebben szolgálhatom. Az érsek atyával és Botár Gábor plébános úrral többször egyeztettünk ebben az ügyben. Én elmondtam meglátásaimat: a fogarasi közösségnek szüksége van egy papra, egy lelkipásztorra, aki az elidősödő közösséget kíséri, de annál nagyobb szüksége van az ifjúságnak egy olyan vezetőre, aki több időt és energiát szentel az ő szolgálatukra. Kinevezésemben kettős megbízást kaptam: ifjúsági lelkész vagyok az egyházmegye ifjúsága-, és kisegítő lelkész a plébánia javára. Ez konkrétan azt jelenti, hogy munkahetem egy részét Csíksomlyón fogom tölteni, ahol az ifjúsági lelkészség irodája és munkatársai várnak, hetem másik részét pedig, itt, a Kis Szent Teréz plébánián, ahol mindazt a lelkipásztori feladatot végezem, amivel elöljáróm megbíz engem.
Kérdezett Gagyi Katinka
